A debreceni cívis élet lexikona

Kálnási Árpád, a Debreceni Egyetem nyugalmazott docense, a helynévgyűjtés és

nyelvjáráskutatás kiemelkedő hazai szaktekintélye. Az immár második kiadásban megjelenő négykötetes műve, A debreceni cívis élet lexikona betetőzése annak a kutatássorozatnak, amely már 2005-ben a kezünkbe adta a Debreceni cívis szótárt. A szerző

meghatározásában ez egy „XX. századi élőnyelvi anyagot tartalmazó városi népnyelvi

szótár”. Ugyancsak előfutára a lexikonnak az általa 2008-ban közreadott Debreceni cívis

szólások és közmondások című gyűjtemény is, amelyben a szerző „a cívis nyelv «virágait» van hivatva bemutatni”. Ilyen előzmények után, 2019-ben jelent meg a lexikon első

kiadása, amely a debreceni cívis élet komplex népnyelvi-néprajzi feldolgozását nyújtja.

Ezekkel a művekkel Kálnási Árpád annak az örökségnek a folytatója és gyarapítója,

amelynek kezdete a Kolozsvárról 1932-ben Debrecenbe került Csűry Bálint nyelvészprofesszor nevéhez köthető. Csűry Bálint tanítványi körének tagjai odaadással munkálkodtak a magyar népnyelvkutatás területén. Kálnási Árpád lexikonának számos szócikkébe beépültek a Csűry tanítványok – Balassa Iván, Imre Samu, O. Nagy Gábor, Pető

József, Vámosi Nándor és mások – korábbi kutatásainak eredményei. Kálnási Árpád

tulajdonképpen a Csűry-féle népnyelvkutató iskola egykori vállalkozását folytatta, és

nagy álmát valósította meg ezzel a lexikonnal, természetesen az azóta megváltozott körülmények között, hiszen a vizsgált életforma és a nyelv időközben sokat változott.

Az élőnyelvi gyűjtésen alapuló népnyelvkutatás módszertanában és gyakorlatában

Kálnási Árpád az 1970-es, 1980-as években szerzett jártasságot, amikor kiadta a Fehérgyarmati, a Nyírbátori, a Mátészalkai és a Csengeri járás területén összegyűjtött földrajzi

neveket. Az 1980-as évek végén fordult figyelme a debreceni népnyelv felé, s a következő évtizedben tanítványai közreműködésével mintegy száz idős adatközlőt sikerült

kikérdezniük az egykori cívis nyelv és életmód részleteiről. Értékmentő szolgálat, amit

Kálnási Árpád kutató- és gyűjtőmunkája során elvégzett, hiszen olyan népnyelvi anyagot rögzített, amely a feledés homályába veszett volna, mert a még élő és emlékező

adatközlők jelentősen megfogyatkoztak.

Amikor a lexikon szócikkeit olvassuk, szinte szóba elegyedünk a régi debreceni cívisekkel. A szavakon keresztül élményünkké válik a debreceniség sajátos világa, életfolytatása, mentalitása, gondolkodásmódja, amelyben jelen van a városi identitás mellett a

parasztpolgári, az iparos-kézműves réteg és a Hortobágy térségének népi kifejezéstára,

amit színez a Debrecent évszázadok óta meghatározó iskolakultúra és egyházi élet fogalomtára. Ez a színgazdagság és széles ölelésű tematika sokak érdeklődésére tarthat

számot, mert nyelvészek, néprajzkutatók, művelődés- és helytörténészek mélyülhetnek

el szócikkeiben, de a Debrecen múltja és jelene iránt érdeklődő laikusok is érdekes,

izgalmas olvasmányt kapnak Kálnási Árpád lexikonából. A debreceni cívis élet lexikona

méltó kiegészítője az elmúlt évtizedekben Debrecenről megjelent várostörténeti, kollégiumtörténeti, egyetemtörténeti monográfiáknak.

Kívánom, hogy váljon valóra a szerzőnek az Előszóban megfogalmazott reménysége: „Szeretném remélni, hogy A debreceni cívis élet lexikona nemcsak a nyelvjáráskutatás és néprajztudomány szakembereinek érdeklődését kelti fel, hanem megtalálja az utat

mindazokhoz, akiket a (hajdani) cívis élet sokszínűsége érdekel. A lexikon szócikkeiben

megfogalmazott (nép)nyelvi, történelmi, gazdaságtörténeti, művelődéstörténeti, helytörténeti, néprajzi ismeretanyag nemcsak a felnőtt olvasók tudását gyarapíthatja, hanem

beépülhet az iskolai oktatásba is.”

Debrecen, 2020. a Reformáció hónapjában

Fekete Károly

református püspök