Történet

A Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtára évszázadok óta szolgálja a Debreceni Református Kollégiumban folyó oktatást. A teológia mellett főként a magyar nyelvű szak- és szépirodalmat, a Debrecenre és a tiszántúli gyülekezetekre vonatkozó helytörténeti munkákat gyűjti. Az Olvasóteremben a szabadpolcos állomány mellett 146 kortárs folyóirat is elérhető. Modern állományunk kölcsönözhető, a régi könyvek és kéziratok használata kutatói engedélyhez kötött.

Kincseink közül figyelmet érdemel két 16–17. századi magyar nyelvemlék: a legendákból, elmélkedésekből és prédikációkból összeállított Debreceni kódex, valamint a Lugossy-kódex énekgyűjteménye. Antikváink közül kiemelkedik a Lucas Cranach tanítványa által illusztrált Luther-Biblia (Strasbourg, 1524). A három Vizsolyi Biblia mellett több mint ezerhétszáz régi magyar nyomtatvánnyal büszkélkedhetünk.

A Nagykönyvtár története

A város iskoláját 1538-ban vehette át a református egyház. A wittenbergi mintára szervezett Kollégium könyvtára a diákság használatában állhatott. Az első könyvtári katalógus 1706-ból maradt ránk. A könyvek használatát a diákság sorából választott könyvtáros diák (bibliothecarius ordinarius) és segédei biztosították. A 18. század közepén az állomány bővülése miatt Piskárkosi Szilágyi Sámuelt kinevezték „könyvtárigazgatónak” (bibliothecae praefectus). A következő századokban tudós professzorok követték: Hatvani István, Sinai Miklós, Budai Ézsaiás, Lugossy József, Imre Sándor, Varga Zsigmond, Módis László.

A korai időkben a Szentírás tanulmányozásához szükséges kézikönyvek mellett reformátorok munkái, klasszikus szerzők latin és görög nyelvű művei, filozófiai és teológiai értekezések, tankönyvek álltak a polcokon. A 18. századtól megsokszorozódott a természettudományos szakirodalom (matematika, fizika, földrajz, orvostudomány, csillagászat) jelenléte.

Az 1802-ben kitört nagy debreceni tűzvész a könyvtártermet is megrongálta. Az 1803–1816 között felépült új déli szárny második emeleti ikertermében helyezték el a gyűjteményt. A klasszicista bútorzatot az Oratóriumban is dolgozó Dohányosi József készítette. A műemlék könyvtártermet 1998-ban restaurálták, a korábbi acélszürke, majd szürkésfehér árnyalatot a Kollégium színeit tükröző zöld-fekete-arany trikolorra festették át.

1890. február 15-én nyílt meg a Kollégiumban az Egyházkerület és a város összefogásával „a közönség részére berendezendő olvasószoba”. A város első nyilvános olvasóterme kezdetben hétfőn, szerdán és szombaton délután volt látogatható. Könyvtárosa volt Oláh Gábor, asztalainál olvasgatott Szabó Lőrinc is.

A Debreceni Református Kollégium története: Megnyitás