„Az Írás ivóeszközről beszél...”

A magyar reformátusság emlékanyagának kutatása 1995-ben kezdődött a Magyarországi Református Egyház megbízásából, majd évtizedekig OTKA-támogatással folytatódott. A csaknem három évtizedes munka során 1110 református egyházközség 105, a Kárpátaljai Református Egyház 255, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház 255, a Horvátországi Református Egyház 15, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház 30, a Tiszáninneni Református Egyházkerület 335 és a Tiszántúli Református Egyházkerület 370 – gyülekezetét kerestük fel. A feltárt klenódiumok, iratanyagok és harangok katalógusszerű bemutatása eddig 46 kötetben jelent meg a Magyar Református Egyház Javainak Tára sorozatban. A liturgikus edények közül a korai ötvösmunkák, azaz a 15–17. századi ezüstművek feldolgozása 2019-ben kezdődött ugyancsak NKFI-támogatással. Az elkészült témák eddig hat kötetben – gótikus és gótizáló kelyhek, tölcséres poharak, talpas poharak, kenyérosztó tálak, úrvacsorai kannák és keresztelőedények – kerültek kiadásra. Mostani munkámban a korai edények utolsó csoportjára, a 17. századi kelyhekre összpontosítok. Áttekintésünket ismételten a nagy magyar nemességkutató és életmódtörténész, Radvánszky Béla szavaival kezdeni. „A poharak legnagyobb részt itthon készültek: nagy ritkán akad közöttük egy-egy augsburgi vagy más idegen darab. Hogy ezüst műveseink nemcsak az aranyozás sokféleségében, hanem a poharak változatos alakjaiban is eléggé találékonyak voltak, azt az írásban és természetben reánk maradt különböző formájú darabok eléggé bizonyítják”.
Az aprólékos munkát igénylő kutatásunkkal mind több ötvösmű válik ismertté, a következő oldalakon közzétett feltevések révén pedig megpróbálunk több jelzetlen tárgyat is központokhoz, mesterekhez kötni. Ezzel együtt reménység szerint hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a történetírás rétegzettebb, összetettebb képet alakíthasson ki a 17. századi magyar ötvösművészetről.