Kazay Sámuel és a Debreceni Kollégium

Az Egyházkerületi Gyűjtemények kiadványainak új sorozata a Tiszántúl protestáns múltját és értékeit tárja fel, elsősorban a történettudomány, a művelődéstörténet és az egyházművészet eszközeivel. A Debreceni Református Kollégium alapításának 475. évfordulóján élre kívánkozott az Egyházkerületi Nagykönyvtár féltett régiségeit tömörítő Kazay-gyűjtemény és egykori tulajdonosának bemutatása. A 18. század legjelentősebb polgári magánkönyvtárát létrehozó Kazay Sámuel debreceni patikus történetében egyszerre tükröződnek a korszak hétköznapjai, egyháztörténelme, nevelés- és tudománytörténetének különös adalékai, a hazai gyógyítás múltja, a könyvek sorsa és a gyűjtő személyisége, sőt az antikvitás magyarországi kultusza is. Mint a patikus feljegyzéseiből elénk tárul, a 18. század derekán nem csupán az egyetlen hivatásos hazai könyvkereskedő, de egy magyarországi kereskedőváros lakója is figyelemmel kísérhette Európa könyvészeti aukcióit – Londontól Párizson és Amszterdamon át Bécsig –, sőt olyan kollekciót hozhatott létre, amely tartalmában tudósokéval, bibliofil értékei terén arisztokraták könyvtáraival vetekedett. Ismert vélekedés szerint ünnepi alkalom, ha elszórt utalások alapján következtethetünk egy-egy gyűjtemény tulajdonosának véleményére, ízlésére. A Kazay-hagyaték szokatlanul gazdag ezen a téren, megismerhetjük a patikus műveltségét, képzőművészeti vonzalmait, sőt felekezeti nyitottságát is. A forrásanyag betekintést enged a cívisek világába, abba a közösségbe, amelynek könyvekhez való viszonyulása összhangban áll az írni-olvasni tudás szabad királyi városok közül is kiemelkedő debreceni adataival.