Pathai István református szertartási könyvecskéje (1617)

A hétköznapoktól az ünnepekig az élet csupa szertartás: nagy szükségünk van arra, hogy a szavaknak formát adjunk, a kimondottak láthatóvá legyenek, az elméletek mozdulatokká váljanak. Tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözüljünk – valljuk együtt Pál apostollal –, de az igehirdetésnek is sokféle megjelenése van. A szertartások gondjaival minden kor ismételten szembesül, ezt nem kerülheti el a 21. század sem. A feladatunk nem mindig az új, a sohasem volt, a meghökkentően más kitalálása, hanem az, hogy a magunk felfedezéseit és lehetőségeit ahhoz adjuk hozzá, amit már megalkottak előttünk, amit kipróbáltak, s ami bevált. A reformáció azért volt egészen különleges fordulópont a szertartások és cselekmények lelki-szellemi történetében, mert bátor volt visszanyúlni a régihez és abból építeni. Vissza a forráshoz – számunkra ez nemcsak a bibliai időket, hanem a reformációt is jelenti.

Fekete Csaba a református liturgiatörténet 16–17. századi kincsei közül választott kiadásra és feldolgozásra szertartási könyveket, illetve kéziratos kivonatban használt útmutatást az ünnepi liturgiák – az élet mérföldköveihez tartozó rítusok, úgymint keresztelés, házasságkötés, temetés, lelkészszentelés, illetve a bűnbánat, bűnbocsánat és a kegyelemhirdetés rítusai – ismertetésére. Az eredeti művek szövegkiadását a szerző átírásában és bőséges kísérőszövegével, részletes tematikus magyarázataival együtt olvashatjuk e kötetben. Ezekből nemcsak a reformáció első századának anyaga és a korabeli hatások, hanem későbbi hatástörténete is kibomlik, hiszen egyes istentiszteleti gyakorlatokat liturgiatörténeti összefüggésekbe helyezve egészen a 20. századig nyomon kísér. Sokatmondó, hogy a szerző Pathai István dunántúli érvényességű szertartási könyvecskéjét a tiszántúli Melius Juhász Péter munkája mellé helyezi, sőt részletesen is rámutat a református liturgia fejlődésének, változásainak párhuzamosságaira, többszólamúságára, vagy éppen az egymásra hatás mára kimutathatatlan lehetőségei mellett a gyülekezeti prédikátorok önálló és a helyi szükség szerint alakított tanításainak és szertartásainak bizonyítékaira.

Fekete Csaba református lelkész és könyvtörténész, himnológus munkája egyszerre élvezetes olvasmányossága és könyörtelen pontossága miatt is, ami a tudományos tények bemutatását és a szerző érvelését illeti. A Tiszántúli Református Egyházkerület könyvtárosa e művében több mint fél évszázados gazdag szakmai munkásságának egyik régtől művelt kedves témáját összegzi.