Újfalvi Imre pere és műveltsége

A Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtára 2018. április 5-én konferenciát rendezett Újfalvi Imre (?–post 1616) váradi lelkész emlékére. A kötet öt tanulmánya és egy szövegközlés az Újfalvi-ügyet tárgyalja. A korábban csak részben kiadott periratok végre nyomtatásban is hozzáférhetővé váltak, amelyek alapján számos tévedés korrigálható. Képet kaphatunk Újfalvi műveltségéről, aki diákként gyűjtéssel igyekezett hozzájárulni a nagy múltú wittenbergi coetus fennmaradásához, s elmerülhetünk neolatin költeményeiben (magyar fordításban is). Tájékozódhatunk Erdélynek a század közepén bekövetkezett bukása idején aktualizált jóslatairól, betekintést nyerve az apokaliptikus váradalmak világába. Két tanulmány az énekeskönyv-szerkesztő munkásságát és hatását mutatja be. Az 1602. évi énekeskönyv szövegét vizsgálva nyomon követhetjük az énekek hagyományozódását. Végül a református közegben formálódott Újfalvi-énekeskönyv utóéletéről, az unitárius énekkincsre gyakorolt hatásáról olvashatunk.