Utak Herborn és Nápoly között

Imre Mihály tanulmánykötete irodalom-, egyház- és művelődéstörténeti szempontból kiemelkedő eredményeket foglal magában, régi adósságokat törleszt és számos vonatkozásban új távlatokat nyit. A tanulmányok többnyire a 17. századi német–magyar kulturális és irodalmi kapcsolatrendszerrel foglalkoznak, olyan témákat dolgoznak fel, amelyek kutatása régóta szükséges a hazai tudományosság számára, s egyúttal tükrözik a legújabb nemzetközi trendeket, mint amilyen a protestáns mártirológia vizsgálata, vagy a konverzió nyelvi és antropológiai jellegzetességei, illetve a protestáns gyászévtized európai visszhangja, eseményei, röpirat- és levelezésirodalma, a magyar protestantizmus európai beágyazottsága, az életszentség értelmezése protestáns és katolikus kultúrkörben. Több tanulmány tudatosítja, hogy a hazai kutatásban eddig kevésbé számontartott németországi szellemi központokkal is mély és sokoldalú kapcsolatban állt a magyar protestantizmus. A magyar irodalomtörténet-írás legnagyobb felfedezése az utóbbi egy-két évtizedben, hogy a kegyességi műfajoknak, elsősorban az imakönyveknek és elmélkedéseknek meghatározó szerepük volt a modern európai ember lelkiségének kialakulásában, s ezen keresztül a romantika utáni modern irodalom létrejöttében. Az imádságretorika mély megértésével, annak eszközként való használatával mélyre hatoló, új, érvényes elemzést lehet adni akár egy már sok egyéb szempontból is eredményesen vizsgált klasszikus alkotásról. A kötetben tárgyalt témák és alkalmazott módszerek az irodalomtudomány és irodalomértés számos területén fognak megtermékenyítően hatni.