Református kollégiumok és partikuláik

A reformáció korától a 19. század közepéig a vidéki partikuláris iskolák jelentős részében a református kollégiumokból érkező rektor tanított. A „partikula” (latinul: részecske) kifejezés arra utal, hogy a főiskolai szinten működő (debreceni, sárospataki, pápai stb.) kollégiumok tananyagának egy részét lehetett elsajátítani helyi szinten. A vidéki iskolák elvégzése után pedig az akár több száz gyülekezetből álló vonzáskörzettel rendelkező kollégiumok jelentették a továbbtanulás és a társadalmi felemelkedés lehetőségét az ifjúság számára.

2024. október 3-án Református kollégiumok és partikuláik címmel tudományos konferenciát rendezett a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára és a Református Művelődés- és Iskolatörténeti Kutatóintézet. Tizenöt, a partikulák történetét és működését tárgyaló előadás hangzott el négy szekcióban. Az előadásokból született tanulmányok egy tájegység (Szilágyság, Erdély), vagy a rektort meghívó települések (Biharpüspöki, Erdőbénye, Szikszó, Zilah, Técső, Kunhegyes, Békés, Marosvásárhely) felől közelítik meg a jelenséget, esetleg a Kollégiumokhoz (Sárospatak, Debrecen) tartozás felől vizsgálják a kérdést.